Hazánk „ürgetérképe”
Magyarország ürgepopulációjának vizsgálata földrajzi nevek segítségével
Beszédes földrajzi elnevezéseink gyakran magukban őrzik az adott hely történetének egy darabját. A földrajzi nevek gyűjtése, vizsgálata tudományos célú kutatásokhoz is gazdag forrásként szolgálhat. Ezt bizonyítja a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézete által vezetett, nemrégiben megjelent tanulmány, amely a hazánkban előforduló ürgekolóniák egyedszámának alakulását tárja fel az őskortól egészen napjainkig, elővetítve a jelentősen lecsökkent populáció jövőbeli alakulását is.
A hazánkban egykor igen elterjedt, napjainkra azonban eltűnőfélben lévő talajlakó rágcsáló, a közönséges ürge előfordulásáról készített tanulmányt a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének munkatársai számos kutatóhely, többek között az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, a Herman Ottó Intézet és a Lechner Tudásközpont közreműködésével. A publikáció elsőként vizsgálja, hogyan alakult Magyarország ürgepopulációja az őskortól kezdve napjainkig, és milyen tendenciák vetíthetőek előre a jövőre nézve. Tekintettel arra, hogy a közönséges ürge hazánkban fokozottan védett, s mivel egyedszáma a 20. század második felétől a nagyüzemi gazdálkodás hatására folyamatosan csökkent, a tanulmány elősegítheti a faj kipusztulásának megelőzése érdekében tett intézkedéseket. Rámutat, hogy a közönséges ürge védelme több szempontból is hasznos a környezetre: nem csupán a talajösszetételre van jó hatással, de zsákmányállata több védett ragadozónak is.
A közönséges ürge előfordulását a dokumentált ősmaradvány-lelőhelyek, kártevőírtásról szóló feljegyzések, monitoring adatok mellett helynevek gyűjtésével is vizsgálták. Földrajzi neveink ugyanis gyakran utalnak az adott helyen hosszabb ideig fennálló állapotokra. Az állat gyakori előfordulását bizonyítja, hogy az ürge egyike a helyneveinkben legtöbbször megjelenő szárazföldi élőlénynek. A Lechner Tudásközpontban elérhető Földrajzinév-tár adatbázis adatainak és forrásanyagainak felhasználásával több mint 200 olyan földrajzi nevet határoztak meg, amelyben szerepel az állatra utaló – egyébként ótörök eredetű – „ürge”, vagy a ritkább „irge” kifejezés. Ezek az „ürgés” helynevek általában kisebb földrajzi egységeket jelölnek: dombot, dűlőt, völgyet, mezőt stb.
Magyarország Földrajzinév-tárának jelenleg elérhető, közepes méretaránynak megfelelő verziója (FNT1) a földrajzi nevek összesen 40 típusát tartalmazza. Magába foglalja a települések, településrészek, tájak, természetvédelmi területek, dűlők, erdők nevét, a domborzati és vízrajzi neveket, a térképi ábrázolásban megszokott nevezetes pontok (pl. rom, kilátó, kastély) neveit, valamint egyes fontosabb közlekedési objektumok elnevezését. Névsűrűség tekintetében a területek tagoltságának függvényében az 1:25 000 – 1:50 000 közötti méretaránynak felel meg.
Ahogy Mikesy Gábor, a Lechner Tudásközpont földrajzinév szakértője elmondta, a földrajzi neveket vizsgálva nem csak a közönséges ürge gyakoriságára találunk bizonyítékot, térképre tűzhetőek előfordulásának jellemző helyei, de az is megállapítható, általánosságban milyen adottságú területeket kedvel. Így például a földrajzi nevekből és azok helyéből megfigyelhető, hogy a száraz, dombos felszíneket (Ürge-halom, Ürge-domb), meleg déli oldalakat választja élőhelyéül (Ürge-mál, Ürge-verő), de az emberek lakta helyek közvetlen közelében is előfordul (Ürgemajor, Ürgevár, Ürgeváros nevű településrészek). Érdekesség, hogy hazánkban egyedül Békés vármegyében nem található olyan földrajzi név, aminek köze lenne az ürgéhez.
Forrás: atk.hun-ren.hu
